Nem ez nem egy új játék, amit közösen játszunk....ezt csak én játszom.
Történt ugyanis, hogy Marina ruháit akartam kikészíteni este, mikor szomorúan tapasztaltam, hogy nincs egy darab tiszta bugyija sem a fiókban, sem a szárítón....sehol. Már már arra vetemedtem volna, hogy keresek neki egyet az enyémek között (mármint azok között amiket még jóval a szülés előtt hordtam), de szembesültem vele, hogy ezek vagy csipkék, vagy tangák..amit lássunk be nem hogy gyereknek, de felnőtt nőnek sem szabadna hordania. Na kaptam magam és beindítottam Ancsát (a mosógépet), na ezzel csak egy baj van, makacs mint én és mostanában nem hogy imádkozni kell mellette, de egyenesen áldozatot kell bemutatni, hogy egyik programról a másikra térjen (az áldozat általában az én vérem, mivel jobb híján már ököllel ütöm felváltva a falat és a gépet) haldoklik na!!! Egy laza mosást produkáltunk így ca. 3-4 óra alatt.
Erősen esteledett már (este 10), mikor azt látom, hogy nem hogy nem járt még le a program, de még az öblítésig sem jutottunk el. Gyors meditáció (ommm) noszogattam, sírva kértem, már majdnem visszanyúltam egy csipkés csodáért a fiókomba, mivel még 11-kor sem centrizett ki :( Egy pár percig összegörnyedve sírtam már a kétségbeeséstől és a fáradtságtól, majd Hulk-szerűen feltéptem a fedelet kikaptam egy csuromvizes bugyit kicsit kicsavargattam és bevágtam a mikróba szárítani, 2perc forgás, egy pici gumirész hajszárítózás után tiszta, illatos, száraz alsóneműt tudtam prezentálni Marinának.
A tanulság: ha szar a mosógéped, moss kézzel.
A tanulság tanulsága: ne hagyd felhalmozódni a szennyest, mert magaddal tolsz ki és amint lesz egy kis megtakarításod, szerezz be egy mosó-szárító gépet, hisz ez így már tarthatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése