A lustaság nagy úr

Mondhatnám azt is, amit édesanyám szokott : ráült a laci a vállamra. (Az hogy hányszor elgondolkoztam ezt hallva, hogy ki a büdös franc az a laci, mert feltételeztem nem édesapámról van szó, na erről majd egyszer) Szóval ott tartok, hogy csak halmozom az ötleteket, próbálom észben tartani, lerajzolni, hogy ha majd megszabadulok ettől a fene nagy lustaságtól, azaz laci lesz olyan kedves és lemászik a vállamról megcsináljak mindent. Jelenleg még a takarítás is kihívást jelent. Bár ebben az a 9 hónapos kis padlócirkáló is gátol. Az hogy a kisasszony aludjon nagyon össze kell jönnie mindennek, meg biztos néha a babakocsi iránya sem jó a feng shui nagy könyv szerint...szóval kedv kell neki hozzá na. Mióta kiderült, hogy a bocibocitarka kis szösszenetre álomba merül, mondhatni attól visszhangos a ház és az utca, mert magasról teszek rá ki hallja én bizony míg a csemete nem alszik abba nem hagyom :) igen még séta közben sem.
Na de szóval lacinál tartottam.
Azért míg nem lett hívatlan vendég testájamon, készültem a nyárra: