Hát már évek óta készülök egy cseresznyemag párna elkészítésére. Tavaly annyi előrelépés történt, hogy mivel Pasi leszedte a cseresznyét és pálinkát készített belőle, szóval volt olyan lelkes, hogy ki is magozta hozzá. Mivel ugye segítettem én is, vettem a bátorságot és rögtön utána két marékkal is belőle. Tehát már egy ideje ott hevert egy dobozban a kétmaréknyi mag és csak pakolgattam, majd halkan megjegyeztem magamban, hogy varrni kéne már azt a párnát.
Ma viszont Marinámnak fájt a foga és annyira szenvedett vele, hogy sót melegítettem neki. Valójában fogalmam sincs hogy használ-e, de ugye ilyenkor az ember lánya a csillagokat is lehozná, vagy legalábbis bármit megtenne, hogy segítsen a gyerekén. Tudom a legnagyobb segítség a fogorvos, de Pasi 200km-rel arrébb dolgozott, és majdnem olyan messze is van a fogorvos. Na jó ez barokkos túlzás, de én így élem meg.
Na de a sót azt egy zsebkendőben tartjuk, gumival összekötve....ugyan a célnak megfelel, de az is kaphatott volna valamiféle tartót.
Úgyhogy míg vártuk Pasit addig elkészült a cseresznyemag párnánk. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem ilyenre terveztem, hanem a maci hasába lehetett volna egy párnát ki-be tenni és melegíteni, de prototípusnak (azaz hogy ne csináld) bőven megteszi. A maci mintája - mert még ahhoz is lusta voltam, hogy magam csináljam, vagy mást találjak ki - egy régi Burda lapjairól van.
Tépőzárral záródik, mert úgy gondoltam, így könnyen kiborítom serpenyőbe, megmelegítem és vissza is töltöm. Így azért mégsem vágnám be a mikróba.
Néha megtettem a sóval töltött zsepivel is, de be kell valljam, aggódva figyeltem mi történik vajon bent :)





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése