A szoknya, alapvetően egy pánt nélküli, hagyma aljú ruha (volt). Amit nem volt bátorságom ruhaként hordani :) állapotosan, mert folyton olyan érzésem volt hogy kilóg belőle mindenem (pedig nem).
Bár így belegondolva inkább zárnám szorosan a térdem mert ma is azon kaptam magam, hogy hiába ruha van rajtam, a babakocsihoz való leguggolás közben nem csak a szél járja át ama bizonyost, hanem az elképedt tekintetek is.
Na de imádtam ezt a magam varrta "szoknyát", még szülni is ebben mentem (most elmorzsoltam a meghatottság könnycseppét), de belátván, hogy ez a ruha, szoknya...na jó nevezzük bárminek, csak és kizárólag pocakkal áll jól, beáldoztam a karácsonyi ünnepek oltárán és ebből készült a két csibének ünneplő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése